1964. 06.12. Halálra ítélték Nelson Mandelat

Nelson Mandela☭ a Dél-afrikai Köztársaság első feketebőrű kommunista terrorista elnöke. 

Fegyveres szabotázs és diverzáns cselekményekre képezték ki Mandelát az izraeli ügynökök 1962-ben, néhány hónappal azelőtt, hogy Dél-Afrikában letartóztatták.

Korábban apartheid ellenes terrorista, az Afrikai Nemzeti Kongresszus és a Nemzet Lándzsája terrorszervezet alapítója, az ANC katonai részlegének vezetője. 

Apartheidellenes tevékenysége miatt 27 évet börtönben töltött; nagy részét a Robben-szigeten. 1990-ben de Klerk elnök utasítására szabadon bocsátották, és egy többéves nemzeti kiegyezési folyamat végén 1994-ben elnökké választották.[1] Az apartheid-rendszer tárgyalásos felszámolásárért de Klerkkel megosztva Nobel-békedíjat kapott 1993-ban. 

A Dél-Afrikai köztársaság kormányzása alatt jómódú, biztonságos országból afrikai szintre süllyedt, a bűnözés és terror mindennapossá lett, a fehérek jogfosztott páriák abban az országban melyet őseik hoztak létre.

1938-ban beiratkozott a feketék számára létesített Fort Harei-University College-ba, de két év múlva kizárták az egyetemről, mert diáktüntetéseken vett részt.

1944-ben belépett a fehérellenes ANC-be. A mozgalom keretén belül működő ifjúsági szövetség a feketéket tömeges polgári engedetlenségre szólította fel. Mandela 1947-ben ennek a szervezetnek a titkára lett. 

1948-ban a fehéreket tömörítő Nemzeti Párt a faji elkülönítés (apartheid) megszigorításának ígéretével került hatalomra. 

Az ANC éppen ebben az időben fogadta el az ifjúsági szövetség harcias álláspontját. 

Az ANC az indiai polgárjogi aktivistákkal vállvetve küzdött a nem fehérek mozgásszabadságát korlátozó övezetátlépési engedély és más apartheid jogszabályok eltörléséért. Mandela 1952-ben a transvaali regionális szervezet elnöke, s így az ANC elnökhelyettese lett. Még abban az évben zavargások robbantak ki, miután a feketék az "ima és a fogadalom országos napján" (április 6.) rátámadtak a rendőrökre. 

Az ellenszegülési kampányt leverték, a hatóságok letartóztatták Mandelát és az ANC más vezetőit.

 Drákói "kitiltó" rendszabályokat alkalmaztak rájuk: nem vehettek részt gyűléseken, nem mehettek be bizonyos épületekbe, például a törvényszékekre. Megfigyelés alá helyezték őket, törvény tiltotta, hogy írásaikat bárki közreadja, vagy akár csak idézze.

Mandela kidolgozott egy stratégiát  az M-tervet  arra az esetre, ha az ANC vezetőit a hatóságok mozgásképtelenné tennék. A terv szerint a mozgalomnak a föld alá kell vonulnia, s erős lakóhelyi csoportokba szerveződnie, amelyekkel a megmaradt szervezők szoros kapcsolatot tartanak.

1962-ben beutazta Afrikát, adományokat gyűjtött a küzdelemhez, de amikor hazatért, letartóztatták, mert útlevél nélkül hagyta el az országot. 

Ötévi kényszermunkára ítélték, majd más aktivistákkal együtt szabotázs- és terrorcselekményben való részvétel vádjával állították bíróság elé, és 1964-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A Fokváros melletti hírhedt Robben-szigeten tartották fogva.

Hazaárulási tárgyalásán, Nelson Mandela beismerte a bűnösségét, aminek következtében társaival együtt életfogytiglani börtönre és kényszermunkára ítélték. 

A bebörtönzött Mandela nem irányíthatta tovább az apartheid ellenes mozgalmat, de volt felesége, a "Véreskezű Winnie" az ANC "karizmatikus" alakjává nőtt. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus az 1970-es években is folytatta tevékenységét. Bár a kormány minden rendelkezésére álló eszközzel védelmezte az apartheidet, a külső és belső nyomás végül elodázhatatlanná tette a reformokat. 

Mandelát 1990-ben szabadon bocsátották.

1994-ben, a fekete-rendszerváltás óta, (amikor Mandela lett a köztársasági elnök),  pedig már a Nyugat totálisan ellenőrzi az ország gazdaságát, de legfőképpen a bányászatát.

Meghatározó az angol, amerikai és francia tőkéscsoportok szerepe, melyek a gyémántbányászat majdnem egészét, az aranybányászat kétharmadát, s a feldolgozóipar 50%-át tartják a kezükben.

A világon a leggyorsabban ebben az országban térülnek meg a külföldi tőkebefektetések.

Mindezzel persze együtt jár az is, hogy az idegen tőke leginkább persze a zavarosban tud a legjobban halászni, mert, akkor a társadalom nem a kapitalista fosztogatással van elfoglalva, hanem például az egyre terjedő bűnözéssel és romló közbiztonsággal. Az emberek egymással küzdenek a kizsákmányolók és ipari fosztogatók helyett.

A fekete-rendszerváltás óta Dél-Afrika a világ legveszélyesebb országa lett,  közbiztonsága minősíthetetlen. 

 A fekete lakosság egymást is fosztogatja és gyilkolja,  de leginkább a még megmaradt fehér lakosságot. Az utóbbi 24 évben  90 ezer fehér embert gyilkoltak meg az anarchista fekete bandák.

 Az országban még a mértéktartó sajtó megállapításai szerint is: Fehér népirtás zajlik.

A feketék egymást is ölik, mivel egyre kevesebb van az elosztani való anyagi javakból, rohamosan terjed a szegénység. mely már ugyanúgy sújtja a megmaradt fehéreket is.

Csak a külföldi tőke virul,  s viszi kifelé az extra profitot az országból.

S mindezt lényegében köszönheti, az önmagát az egyre szegényedő népe előtt  álcázásképpen kommunistának mondott,  valójában a Moszad által kiképzett Nelson Mandelának.

 Nemhiába voltak ott a nyugati hatalmak prominens képviselői (kezdve Obamával) a temetésén 2013-ban.  Nagyon szerették őt a gyémántjaival, aranyával, platinájával és uránjával együtt.