Az olajcélok bombázása

Vasút és olaj

1944 nyara a normandiai partraszállás előkészítésének jegyében kezdődött, a nehézbombázók többek között Közép-Európa vasúti hálózatának szétzúzására szálltak fel, hogy elvágják a romániai olajtól nagyban függő Németország utánpótlási vonalait és megakadályozzák az esetleges erőátcsoportosítást. Ennek előszeleként a június 2-ára virradó éjjel Szolnok pályaudvarát támadták a britek a célmegjelölő gépek hibájából csaknem nulla hatékonysággal, javarészt az állomástól negyven kilométerre lévő területet bombázva, a pályaudvart érintetlenül hagyva.

 A java azonban nappal következett: összehangolt támadásban Debrecen, Kolozsvár, Miskolc, Nagyvárad, Szeged és Szolnok pályaudvarát szőnyegbombázta a 15. AAF  a vidéki légvédelem csökevényessége miatt eredményesen.

 A legrosszabbul Szolnok és Debrecen járt: a szolnoki pályaudvart és környékét 870 rombolóbomba terítette be, a debreceni pályaudvarra és pár száz méteres körzetére 102 bombázó kétszer ennyi bombát vetett, végérvényesen megváltoztatva a két város képét. A június másodikai követelte a legtöbb halálos áldozatot a bombázások közül: körülbelül 2500-an vesztették életüket.

A partraszállás után az európai hadszíntéren megváltozott a bombatámadások elsődleges célja: a német hadsereg térdre kényszerítésének következő lépése az olajcsapok elzárása lett. Ennek keretében kezdte meg a szövetséges légierő a zalai kőolajmezők és hazai kőolajfeldolgozó üzemek bombázását. 

Június közepén az amerikai Strategic Air Command főparancsnoka, Carl A. Spaatz vezérőrnagy utasítást adott a 8. és 15. légihadseregnek, hogy fokozott mértékben folytassák az áprilisban megkezdett "olajcélok" rombolását. 

A magyarországi "olajcélok" a három budapesti finomító, a pétfürdői és a szőnyi olajfinomítók és tároló telepek megsemmisítésére a 15. USAAF kapott parancsot. A hazai olajcélok elleni támadások felújítása a MASAF június 12.-ről 13.-ra virradó éjszakán végrehajtott támadásával vette kezdetét.

Június 12-ről 13-ra virradó éjszaka 50 brit Wellington bombázóból álló kötelék támadást intéz a szőnyi és almásfüzitői olajfinomítók ellen, súlyos károkat és tűzvészt okozva. 

Június 13-ára virradó éjjel brit bombázók jelentek meg Almásfüzitő egén, hogy nyolcvan tonna bombát szórjanak az olajfinomítóra. A nem túl hatékony éjszakai támadásra másnap következett a pusztító nappali attak: 1944. június 14-én délelőtt több mint ötszáz B-17-es és B-24-es támadta a budapesti, komáromi, eszéki, szőnyi, sziszeki, pétfürdői olajfinomítókat és kőolajfeldolgozó üzemeket, ipartelepeket, hosszú hetekre visszavetve a termelést. Június 25-én éjszaka ismét éjszakai támadás következett, a brit bombázók ezúttal Budapest és Csepel olajfinomítói ellen szálltak fel. A több mint 160 tonna gyújtóbomba célja a Shell olajfinomító volt, de a bombák java része a Nyugati-, Keleti- és Rákosrendező pályaudvarok környékére hullott.