Svachulay Sándor (Kassa, 1875. június 3.)

A magyar repülőgép-tervezés és -építés egyik úttörője.

 A budapesti Technológián gépészeti, fa- és fémipari valamint művezetői tanfolyamokat végzett. 1898-ban önálló lakatosműhelyt nyitott. Már ekkor foglalkoztatta a repülés problémája és elkészített egy emberre szíjazható siklószerkezetet. Ennek kudarca után számos repülőgép- és helikopter-modellt épített, melyek motoros meghajtással repülőképesnek bizonyultak. 

1907-ben állította ki újdonságot jelentő, hegesztett acélcsövekből épített repülőszerkezetét a Royal Szállóban. 

Az elgondolás megtetszett egy gazdag német léghajósnak, Ganz Fabrisnak, aki Svachulay mecénása lett. Több évi kísérletezés után megszületett a "Kolibri I" elnevezésű kétéltű repülőgép, amely később az egész világon elterjedt és a hadsereg is megvásárolta. Egy nagyobb, csónaktörzsű, motoros meghajtású modell-sorozat tervezése és kivitelezése következett, ezek közül az "Albatros III"-mal Dobos István pilóta komoly nemzetközi sikereket ért el.

 Svachulay az első világháború alatt az albertfalvai repülőgépgyár munkáját irányította.

 1922-től a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület első gépeinek lakatosmunkáit segítette. 1934-ben két könnyű vitorlázó repülőgépet épített, melyekkel kísérleti repüléseket végeztek. 1938-tól Svachulay lett a Magyar Aero Szövetség központi modellező műhelyének vezetője és oktatója. Közben évtizedekig foglalkozott a verőszárnyas repülőgépekkel; nem adta fel egy emberi izomerővel működő repülőszerkezettel kapcsolatos elképzeléseit sem, ez azonban részben kísérleti modelljeinek megsemmisülése miatt nem valósulhatott meg.

Repülőgéptervein kívül Svachulay nevéhez fűződik számos, a repüléshez kapcsolódó műszaki probléma megoldása, ilyen például az állítható fémlégcsavar és a repülőgépek leszállási sebességét csökkentő berendezés.