Toroczkai László: Mit, miért tettem, avagy a Jobbik és én (VI. rész)

Toroczkai László:

A 2010-es választások előtt megtörtént tehát a szövetségkötés és a feladatmegosztás. Ennek része volt az, hogy Vona Gábor vezetésével a Jobbik végzi a parlamenti munkát, nem tér le az 1999 óta építkező új nemzeti radikalizmus útjáról és a választási eredmény függvényében járó erőforrásokat megosztja a továbbra is a parlamenten kívül küzdő civil erőkkel, amelyek ugyanúgy részei ennek a valódi, alulról építkező népi, nemzeti mozgalomnak.

 Ez az első 6 évben lényegében zavartalanul működött. 

A Jobbik - kisebb vitáktól eltekintve - azt képviselte, amit korábban, a médiumaiban, rendezvényein helyet adott az Országház falain kívül tevékenykedő, de a mozgalomhoz tartozó erőknek is, az állami támogatásból - elsősorban a pártalapítvány forrásaiból - pedig ennek a nemzeti mozgalomnak a szervezeteit, rendezvényeit, médiumait, munkáját is támogatta. Erre nagy szükség is volt, hiszen például az általam kiadott Magyar Jelen újság, amely komolyabb fizetett hirdetések nélkül, kizárólag az olvasóinknak köszönhetően túlélte a Gyurcsány-korszakot, a 2010-es választások után közvetlenül komoly anyagi válságba került. 

A Jobbik parlamentbe kerülésével ugyanis vélhetően sokan úgy gondolták, hogy a nemzeti ellenállás lapjára már nincs szükség, illetve sokan, akik kifejezetten a támogatás érdekében fizettek elő a lapra, úgy vélték, hogy most már álljunk meg a lábunkon, a választási eredmény miatt ugyanis van elég erőforrás az adófizetők pénzéből. 

Tény, hogy a következő 3 évben a Jobbik pártalapítványának anyagi támogatása nélkül a Magyar Jelen sem maradt volna fenn, de 2013-ban éppen azért szüntettem meg az újságot, mert úgy éreztem, hogy ha csak ezzel az anyagi infúzióval tartható életben a lap, akkor nincs értelme. 

Ez csak egy kiragadott példa, de igaz volt ez a Magyar Sziget fesztiválra, vagy akár a Barikád újságra is, hogy csak néhányat emeljek ki a nemzeti mozgalom intézményei közül. A Jobbik vezetői nem bánhattak tehát úgy ezekkel az erőforrásokkal, mintha az kizárólag az övék lettek volna. 

2016-ban azonban valami megváltozott, valami megtört.

 Ahogy azt mindenki tudja, kaptam Vona Gábortól egy telefonhívást, és felkért arra, hogy alelnök-jelöltként induljak a kongresszuson, ahol a Vona Gábor által az elnökségből vétózással kizárt Novák Előd, Szávay István, Apáti István helyére kellett beülnöm. A Jobbik vezetésében zajló folyamatokról 2016-ig semmit sem tudtam, mindig Vona Gáborral és Szabó Gáborral tárgyaltam, és elhittem nekik, amit mondtak, elhittem, hogy a megvétózott elnökségi tagok egyszerűen képtelenek a csapatmunkára. 

2016-tól aztán már alelnökként szépen lassan feltárult előttem egy olyan világ, amely számomra addig elképzelhetetlen volt. 

Az első pofont 2016 őszén kaptam. A Budaházy-ügy jobbikos amnesztia-javaslatát ugyan - kemény viták után - még át tudtam verni az elnökségen, de a brüsszeli migráns-betelepítés elleni alaptörvény-módosítást úgy akadályozta meg a Jobbik, hogy ezt a tévéhíradóból tudtam meg. Vona Gábor küldött ugyan nekem egy sms-t, hogy éppen most lép be a miniszterelnök dolgozószobájába, s ne nyilatkozzak a médiának, de azt már csak a hírekből tudhattam meg, hogy mit is mondott Orbán Viktornak.

Tette mindezt úgy, hogy előtte a Jobbik hónapokig az én arcommal reklámozta a kötelező betelepítésről szóló 2016 októberi népszavazást, ahol ugyanazt kérte az emberektől, amit a Fidesz. 

Végül a kegyelemdöfést is megkaptam, amikor Vona Gábor nyilvánosan is megtámadta a szintén 2016 novemberében elfogadott ásotthalmi rendeletet, amellyel többek között a burka viselését tiltottuk meg, miután átvonult a településünkön néhány százezer muszlim bevándorló. Akkor még le tudtunk ülni Vona Gáborral, és egy hosszú beszélgetés során megnyugodtak ugyan a kedélyek, de 2016 őszétől kezdve egyre nőtt a szakadék köztünk. Bár sokan azt gondolhatják, hogy ez valamiféle személyes versengés volt közöttünk, valójában egészen más történt. 

Kiderült, hogy mi valami mást képviselünk, egészen másban hiszünk, és lassan kezdett kialakulni bennem az a vélemény is, hogy a stratégiai döntések nem elvek mentén, és nem a tagság által megválasztott legitim elnökség ülésein, hanem valahol egészen máshol, a színfalak mögött születnek.

(Folytatás következik)



Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el